Amikor elváltunk a feleségemmel, nagyon magam alatt voltam. Úgy éreztem, nincs értelme az életemnek. Hogy semmi sem lesz már a régi, sosem leszek már boldog. Nem tudtam enni, nem tudtam aludni, nem volt kedvem semmihez, amihez azelőtt. Sem futni nem jártam már el, a barátaimmal sem akartam már találkozni. Tényleg semmit nem akartam már, és nem tudtam, hogy lesz-e ebből az „börtönből” kiút. Az egyik barátom elhívott kávézni, hogy rákérdezzen, mi történik velem. Próbáltam elmagyarázni, hogy ilyen rosszul még nem voltam, és nem vagyok benne biztos, hogy ezt túlélem. Azt mondta, nagyon félt, és valahogy… Read Article →